Élek még! Itt vagyok és jellemzően hajnali 3-kor akarok nekiállni bejegyzést írni, mikor dolgoznom kellene. Sajnálom. Bár az én blogom, amire akkor írok, amikor szeretnék, de most már olyan nagy időintervallumot hagytam ki, hogy úgy érzem, tényleg bocsánatot kell kérnem, ez már súlyos.
Most is csak azért vagyok itt, hogy ezt leírjam.
Sajnos nem tudok továbbra se ígérni semmit. Most kb. január 2. hetéig a belemet ki kell dolgoznom, hogy meglegyen a félévem, szóval nem a megfelelő időpont újrakezdeni a blogot.
Viszont nagyon szeretném! De nem csak szimplán bejegyzést írni, hanem újra, tényleg kötődni a bloghoz, mert jelenleg nem érzem már azt mint régen. Furcsa érzés, hogy nekem van ilyenem, furcsa érzés ránézni, furcsa érzés írni ide. Szóval ezen szeretnék változtatni, mert mindettől függetlenül, hiányzik és megérdemli a törődést.

Mindenkinek kívánok kitartást az iskola végéhez,a munkához vagy mindenhez, ami még az év végével jár, meg tudjuk csinálni!
Illetve, bár még van pár nap, de nagyon nagyon boldog és békés ünnepeket mindenkinek!

Ölel, csókol,
Anna

Plasztika III. part2

Nem túlzok ha azt mondom, hogy ezer éve kezdtem el ezt a "miafrancotiscsinálokénazegyetemen" sorozatot. Az volt a célom, hogy egy kicsit jobban belelássatok a dolgokba és ne tűnjön úgy, hogy valami érthetetlen, földönkívüli dolgot csinálunk mi ott bent, az egyetem falai között.

Persze csak az első részig jutottam, ritkán sikerülnek első nekifutásra ezek a sorozatok, de most folytatom.

Igazából jól is jött ki, hogy ennyit vártam a következő részekkel, mert azóta sikerült rendes, műtermi körülmények között befotóznom a munkáim, pont azokat, amikről még hiányzik a bejegyzés.

Egy kis emlékeztető: a sorozat a Plasztika tantárgyunk utolsó félévére készült munkáimat mutatja be. Azért ezt a tantárgyat választottam, mert ez az úgymond "legelvontabb" mind közül, így úgy gondoltam, ha ez érthetővé válik, minden érthetővé válik :). A sorozat első részét ITT tudjátok elolvasni.

Ez a bejegyzés az Ember torzómról fog szólni (a pontos feladatról az előbb belinkelt bejegyzésben olvashattok többet). Ez talán a legegyértelműbb a 3 torzó közül, sőt nem talán, biztos. Kétségtelenül ez mindenki kedvence és kétségtelenül legtöbbször ebben a témában készülnek a legszebb darabok. Fú, ha látnátok az archívumot, olyan gyönyörű ember torzókkal találkoznátok!

Na de most az enyémről lesz szó. Nekem nem ez volt a kedvencem, pedig én is nagyon szép dolgokat képzeltem el fejben, csak hát nem sikerült azt úgy is kivitelezni.

Az eredeti terv az volt, hogy a mellvonalat kiöntöm gipszből. Lehet, hogy nem teljesen érthető, hogy mit értek mellvonal alatt... a fejemben megjelent kép az volt, hogy, amikor hátrafelé kinyújtja egy lány/nő a karját, szépen láthatóvá válik az a vonal, ami a hónaljtól indul és a mellben végződik. Biztosan van ennek egy szép latin szava, de sajna én nem tudom ( Holland :)? ). Szóval ezt a vonalat szerettem volna megjeleníteni, ugyanis számomra ez az egyik legnőiesebb, legszebb vonal az emberi testen. A nőiesség kifejezése lett volna, úgy, hogy nem jelenítem meg a legsztereotipikusabb jegyeit a nőiességnek.

A kiöntést egyébként úgy kell elképzelni, hogy készül egy gipsz negatív az élő modellen, majd miután az kiszáradt és megfelelően elő lett készítve, beleöntöd a gipszet és megszületik a gipsz pozitív. Persze ez így most ezerszer könnyebbnek hangzik, mint amilyen valójában. Rengeteg probléma adódhat és adódik is a folyamatok során és a gipsz általában nem úgy viselkedik, mint, ahogy te szeretnéd. De mindenképp izgalmas procedúra.

Visszatérve a témához. Megpróbáltam kiönteni a mellvonalat, olyan pozitúrában, ahogy fent leírtam, de nem sikerült, nem olyan lett, mint elképzeltem. Ezek után készült még egy variáció, egy másik pozícióban, de ugyanúgy a vonal volt a cél, de ez sem vezetett sehova. Aztán elfogyott az időm. Szóval gyorsan kellett valami más. Miközben a megoldáson szenvedtem a plafonig gipszes szobánkban, megjött az ihlet. Kevésbé szép téma, de egy érdekes megközelítés.

A köldök és a mellbimbó került középpontba. Mindkettő kiöntésével és egymás mellé helyezésével úgy akartam megjeleníteni őket, mint egymás pozitív-negatív formái.

Az negatívok kiöntése ilyen kis felületeken viszonylag könnyű volt és jól sikerültek, így maradtam ennél a megoldásnál. A pozitív kiöntése a köldöknél már nehezebb volt és bár a felsőbb évesek sem igazán tudtak megoldást találni a problémámra, végül valamiért sikerült, hálisten. Ezek után már csak egy kis posztamens, ragasztó és kész. Örültem a végeredmények, főleg mivel ilyen rövid időn belül megvalósult. A legjobban annak örültem, hogy aki látta a munkámat a kezdeti "hú kinek a mellbimbója ez" kérdés után, mindenki ezt reagálta: "áhá, szóval egy mellbimbó és a negatívja, jah nem, ez egy köldök". Tökéletes! Pontosan ezt szerettem volna elérni és nagyon örültem, hogy így történt. A jegyem is végül jeles lett, szóval dupla volt az öröm.

Na de a sok beszéd után itt vannak a képek:

Remélem, hogy tetszett ez a kis bemutató, nemsokára megcsinálom a sorozat harmadik és egyben utolsó részét. Igyekszem-igyekszem :)!

További szép napot mindenkinek!

Anna

Helyzetjelentés

(Eme bejegyzést már egy hete írom kis részletekben, szóval nézzétek el ha fura lett. Meg hát kicsit hosszú is.)

Ez egy ideje érő helyzetjelentés, csak pont emiatt, nem tudom, hogy hol is kezdjem.

Először is talán ott, hogy az utolsó bejegyzésem alján láthattátok, hogy Anna-ként írtam alá. Nem tudom ez kinek mekkora dolognak tűnik, nekem nagynak.

Nem is tudom pontosan hány éve vagyok Lizy, de már egy jó ideje, ebből adódóan hozzám nőtt a név. Viszont, mostanság kezdtem idegennek érezni. Az utolsó bejegyzést már nem tudtam Lizy-ként aláírni, mert olyan volt mintha hamisítanám valakiét. Úgy gondotlam itt az ideje, hogy valóban a nevem alatt írjam ezt a blogot és úgy érzem, hogy jól döntöttem, felfrissült, jó érzés.

Remélem titeket nem zavart meg, nem úgy tűnik mintha egy idegen írná a bejegyzéseket, mert igazából most még közelebb vagyunk mint eddig, hogy többé már nincs álnév.

Szóval,

sziasztok, itt Anna :)!

A SULIval kezdem.

Megint egy kipakolás. Milyen volt? Valamiért furcsa. Sokáig nem haladtam jól és még most se értem, hogy tulajdonképpen hogyan fejeztem be a munkáimat ilyen kevés "nemalvással". Ez a félév lazább volt mint az előző, de mondjuk ez nem volt nehéz, mert az volt az eddigi legeslegeslegeslegdurvább.

Volt feladat amivel meglepően jól haladtam, így kipakolásra már csak apróságokat kellett megcsinálnom (bár mindig ezek az apróságok veszik el a legtöbb időt). Volt viszont olyan feladat is, amit egy délután vagy a kipakolás előtti este csináltam meg. Szóval nagyon vegyes.

A hangulat viszont jó volt. Mivel a szobatársam és lakótársaim mind előbb végeztek (1-1 hét eltérés van a három szak kipakja között) ezért ők érthető módon aludni szerettek volna azon a héten. Én viszont éjjel vagyok a legproduktívabb meg hát nem is tehetem meg, hogy 6-8 órákat aludjak, ezért átköltöztem a kollégiumba a többi csoportársamhoz. Közösen szenvedtünk és vergődtünk egy szobában. Nekem már csak a földön maradt hely, mert annyian voltunk, de pont ez volt benne a legjobb. Epikus pillanat, amikor hajnali négykor a földön ülve kezdtem el varrógéppel varrni, úgy, hogy (szégyen szemre) nem tudok varrógépet használni. Na hát azt a varrást kellett volna látnotok :D.

Maga a kipakolás is más volt mint eddig, mert számomra még mindig érthetetlen okokból nem tudtuk használni a kiállítótermünket, ezért a kis rajzteremben volt a kipakolásunk. Végül egész hangulatosra sikeredett, de furcsa volt.

Az, hogy hogyan bírtam az egészet fizikailag, megint máshogy alakult. A kipak előtti héten volt egy könyvkötő workshopunk, Pesten. A bevállalósabbak (jellemzően azok, akik a legrosszabbul álltak) részt vettek rajta, köztük én is. Azon a héten egyik nap olyan kétségbeesetten be akartam fejezni az önéletrajzomat, hogy elküldjem a gyakorlati helyekre, hogy végül 3 órát aludtam. Ami nem esett jól. Nagyon nem. Nem szokott így kiakasztani ez a dolog, nem is értettem, de így történt. De nem csak, hogy nem esett jól, hanem az egész kipakon kimerült voltam emiatt az egy esemény miatt.  Lehet, hogy az előző másfél évben elhasználtam az összes képességemet arra vonatkozóan, hogy nagyon jól birom kevés alvással és öregszem és soha nem tudom már majd ezt csinálni :'( ?? Remélem nem, mert szükségem lenne még erre a képességre. Na de végül túléltem és így is láttam pár napfelkeltét.

For the record, a feladataink. Volt egy csokoládé csomagolás tervezés (ez ment meglepően jól), egy videószerkesztés PremierPro-val (szörnyű volt, utálom a tanárt, de a csapatmunka jó volt), aztán 3 mese-leporelló 4-6 éves gyerekeknek (azzal a tanárral, akivel olyan fura a viszonyom; továbbra is fura volt, továbbra is vele ment legrosszabbul a munka és az ez volt az, amit egy d.u. és egy este csináltam meg, hozzátenném, sokkal jobban sikerültek, mint az, amin egy félévig dolgoztam) és végül egy nagyon elvont feladat. Ezt sajna nem tudom leírni, mert nagyon hosszú, kacifántos és érthetetlen lenne, de rengeteget adott nekem a feladat és a tanár is, szóval csudi jó volt!

Tehát lezártam a második évemet is. Még egy félév aztán jön a diploma és nem tudom elmondani, hogy mennyire félek tőle.

Következő pont. GYAKORLAT. Mint sok más helyen, nekünk is 6 hét szakmai gyakorlatot kell teljesítenünk a diplomához. Én tavaly megcsináltam 1 hetet, szóval idén 5 hét várt rám.

A csoporttársaim 90%-a valakinek a valakijéhez ment gyakorlatra, de nekem az ég világon semmi kapcsolatom nincs, semmi. Ráadásul a szüleimnek sincs, úgyhogy maradt a portfólió küldözgetés. Nem bánom egyáltalán, mert végül sikerült.

Elsősorban egy kiadóhoz szerettem volna menni, mert hát ... könyvek!! Végül, talán az első gondolatom, a Scolar kiadó jött be. Ez egy kisebb, design könyvekkel is foglalkozó kiadó (bár nem ez a fő profiljuk), pont jó. Pár levélváltás és egy sikertelen telefon után megbeszéltünk egy találkozót, ahol megnézték a portfólióm, beszélgettünk egy kicsit aztán mondták, hogy mikor kezdhetek. Szóval nagy volt a boldogság.

Azóta eltelt 4 hét, jelenleg az utolsó, ötödik hetemet taposom. Alapvetően jó volt, szerettem. Nem pont az elvárásaim szerint ment, de meglepő is lett volna. A marketing osztályhoz kerültem, ami azt jelenti, hogy én csináltam az összes webes megjelenéssel kapcsolatos dolgot az elmúlt 4 hétben. Honlap banner, facebook cover, hírlevél banner, facebook banner ... banner, banner, banner.  Volt egy pont, amikor úgy gondoltam, hogy még egy banner és eltemetem magam élve, de ezen túllendültem.

Mivel a kiadónak jelenleg épp nincsen grafikusa, ezért szerencsémre rengeteg bannert csinálhattam (éljen-éjen...). Viszont sajnos pont ezek miatt elestem attól, hogy tördelhessek, mert nem volt időm mással foglalkozni. Ezt nagyon sajnálom mert én főleg a tördelést szerettem volna gyakorolni. De azért így is tanultam róla egy-két dolgot.

Azt is megtanultam, hogy a szociális képességeim még mindig a béka segge alatt vannak, nem vagyok képes normálisan kommunikálni emberekkel, sem normálisan viselkedni körülöttük, de esküszöm, igyekszem.

Harmadik pont. ERASMUS. Hohó! Bizony! Annácska egy héttel az Erasmus leadási határideje előtt kitalálta, hogy jelentkezik. Ekkor derült ki számára, vagyis ekkor jutott először eszébe megkérdezni bárkitől, hogy meg lehet csinálni úgy is az Erasmus félévet, hogy közben itthon is megcsinálja a félévét és így nem csúszik. Mert ezt nem teheti meg, hisz 2 félévét már elhasználta azon a remek Corvinuson és nincsen neki olyan sok pénze, hogy kifizessen 2 félévet.

Bár az a legnagyobb félelmem, hogy valami probléma lesz az egyik tanárral és mégse engedi, hogy megcsináljam a tantárgyát olyan messziről és már Erasmuson leszek mikor kiderül, hogy mégis csúszok. Szerintem reális félelem, de a lehető legtöbb levelezéssel és előre kérdezéssel megpróbálom ezt megakadályozni.

Jah, egyébként Csehországba megyek és a világon a legnagyobb félelmem, egyedül kint lenni egy idegen országban és angolul beszélni. Nem túlzok és pontosan ezért megyek. Nagyon szeretek utazni, sok helyre szeretnék még eljutni és az angol nyelvet is szeretem, de ha már magyarul is problémáim vannak a szocializálódással, akkor el tudjátok képzelni, hogy milyen lehetek angolul.

De, ahogy már mondtam, ezért kell elmennem. És el is megyek!

Negyedik pont. Lezárás. Mára elég lesz ennyi. Köszönöm a figyelmet és hamarosan jelentkezem :)!

Anna

Vannak azok a napok

Tudod vannak azok a napok amikor bal lábbal kelsz fel és azt rögtön be is vered az ágy lábába. Amikor kiöntöd a reggeli tejedet/kávédat/teádat és lehetőleg végig is csepegteted a konyhán. Amikor egyik ruha se áll jól és a hajad mindenhogy szörnyű. Amikor az ellenőr is csúnyán néz rád és elmegy az orrod előtt a metró/busz/troli/villamos (de lehetőleg az összes). Amikor mindent leejtesz, összegyűrsz, összekoszolsz, összetörsz, mindenbe megbotlasz és mindenbe beleütöd valamidet. Tudod, vannak ezek a napok.

De tudod, vannak azok a napok is, amikor valamiért frissen ébredsz és egy kicsit korábban, pont annyival, hogy a szokottnál kényelmesebben készülj el reggel. Amikor finomat reggelizel. Amikor az újságosztó lány jó reggelt kíván és az ellenőr bácsi megköszöni, hogy megmutattad a bérleted. Amikor minden porcikáddal élvezed azt a zenét, amit hallgatsz a metrón zakatolva. Amikor kilépsz a metróból és friss levendula illat csap meg. Amikor élvezed azt az időjárást, ami van. Amikor veszel magadnak valamit út közben, ezzel is megtörve a napi rutint. Amikor a buszon gyereknevetést hallasz és elvigyorodsz te is.  Amikor időben érsz oda ahova kell vagy ha nem is, nem érdekel. Amikor valamiért minden klappol. Amikor később leejted, összegyűröd, összekoszolod és összetöröd, de a mosoly ott marad az arcodon, mert ma szép napod van.

Na, nekem pont ilyen napom volt tegnap és kívánom, hogy mindenkinek minél több hasonlója legyen!

Üdvözlettel,
Anna 
(mostantól így :) )

Egy ilyen izé ...

Hogy is hívják ezt... ilyen írás... szerű... bejegyzés! ez az! bejegyzés! Szóval..
Na de viccet félretéve, tényleg. Jóóóóó sokat kihagytam. Bocsi.
Nagyon sok minden is történt, szóval lesz mit mesélnem meg megmutatnom ha végre összekapom magam. Most kicsit újra bele kell jönnöm mert tényleg olyan mintha elfelejtettem már volna, hogy hogyan kell blogot írni.
Persze, természetesen ezt olyankor írom mikor holnap korán kell kelnem és már piszkosul aludnom kellene és olyankor kezdek bele újra a blogolásba, amikor 8-tól fél5-ig itthon se vagyok. Tipikus...
Na de ettől függetlenül valamiért úgy hiszem, hogy jó lesz ez így.
Először is szeretném egy kicsit felfrissíteni az oldalt. Aztán elkezdtem még fél évvel ezelőtt egy Plasztika-sorozatot, azt jó lenne befejezni. Aztán Viki megjelölt egy kedves "kihívásban", amit szeretnék megcsinálni. Aztán azt hiszem így fél év után jó lenne egy kis update is.
Ennyi elég is lesz egyszerre.

Szép napot mindenkinek!
Lizy

Plasztika III.

Előző bejegyzéseimben többször megemlítettem a plasztika kipakolásomat. Aztán megkérdeztelek titeket, hogy szeretnétek e hallani s látni róla, és a válasz igen volt, szóval íme, itt jön.

Azért örülök, hogy érdekel titeket a dolog, mert nagyon sok embertől, köztük a családtagjaimtól is állandóan azt hallom, ha az egyetemi feladatokra terelődik a szó, hogy "Ó, én ezt úgyse értem!".... és én nagyon szeretném eloszlatni ezeket a tévhiteket. Azokat a tévhiteket, amiket az emberek a művészeti egyetemekről táplálnak magukban. Először is szögezzük le, hogy én alkalmazott művészetet tanulok, tehát remélhetőleg emberekkel, embereknek, emberekért fogok dolgozni, és ebből adódóan ez nem egy érthetetlen szakma. Ha valaki szuverén festőnek tanul a Képzőművészeti Egyetemen, ott megértem, ha az előbb idézet mondat elhangzik, ott ugyanis tényleg egy teljesen más világról beszélünk. De az én szakmám olyan dolgok létrehozása, amelyek folyamatosan körülvesznek minket: plakátok, meghívok, arculatok, logók, könyvek és még nagyon sok minden, nem akarom ennyire lekorlátozni a szakmát, csak tény, hogy ezek a legáltalánosabbak. Szóval semmi "elszállt művészkedés".

Na és ehhez úgy jön az én plasztika kipakolásom, hogy a plasztika tantárgyunk az úgymond "legelvontabb" tantárgyunk, tehát talán ha ezt bemutatom nektek és ez is érthetővé válik, akkor elhiszitek nekem, amit mondok :).

Nagyon fontos tantárgyunk a plasztika, az első két félév kötelező, a harmadik és negyedik félév választható. Én jó sok gondolkodás után felvettem a Plasztika III-at és milyen jó, hogy megtettem. Azért gondolkodtam ilyen sokat, mert az előtte lévő félévben gipsz tárgyakat csináltunk, ami valami olyan iszonyatos munka volt és sokszor nekem olyan szenvedést okozott, amit a mai napig nem felejtek el.

Na, de térjünk végre a 3. félévre. Ez a Torzó félév. Ami annyit tesz, hogy az összes feladatunk valamiféle torzó (mily meglepő!). Egy óránk úgy telik, hogy kapunk egy stúdiumfeladatot és azt kell megoldanunk agyagból. Elvileg 4 órán belül, gyakorlatilag inkább 2, ugyanis 1 óra elmegy az értékeléssel és 1 óra a feladat kiadásával, a beszéddel. Viszont a stúdiumfeladatokon kívül van 3 féléves feladatunk, ami az Embertorzó, a Rovartorzó és a Szakmatorzó. Azt hiszem úgy tudom legjobban elmagyarázni, ha megmutatom, hogy én miket csináltam.

Szakmatorzó

Azt hiszem ez a legnehezebben megérthető. Tulajdonképpen mindenki a saját (leendő) szakmájáról kell, hogy készítsen egy torzót, ugyanis ugye vannak nálunk építészek, formatervezők és grafikusok. A saját szakmád és a te kapcsolatodat kell, hogy vizsgáld, illetve az egész szakmád felépítését, jelentőségét ...stb. Nagyon nagyon sok oldalról meg lehet ezt közelíteni. És hogy lássátok, hogy az enyém mennyire nem bonyolult, ím a magyarázat: annak, amit itt láttok nincs mögöttes tartalma, nincs megfejetendő kérdés vagy válasz. Az én munkám egy kép, ami a feladat kapcsán megjelent a fejemben és amit végül megjelenítettem, ennyi. A feladat kiadása közben/után megjelent ez a fejemben elég tisztán és érthetően és én ezt szerettem volna megcsinálni. Nem titkolom vagy titkoltam, hogy nincs mögöttes tartalom és nem gondolom, hogy e miatt veszítene az értékéből, sőt. Volt  konzultáció a készülő torzókról a félév folyamán és én el is mondtam a tanárunknak, hogy ez a célom és teljes áldását adta, mondta, hogy így is lehet és végül a jegyem is jeles lett. Ezt mind azért mondom el, mert sokszor lehet az a érzet a mai művészettel kapcsolatban, hogy a kirakunk valamit, ami mögött valami nagyon mély, nagyon érthetetlen jelentést sejtetünk és ha kiderül, hogy ez még sincs így, akkor csak egy adag falra hányt csicseriborsót látnak benne. Pedig ez nem így van. Szóval ím az én szakmatorzóm:

Annyit érdemes tudni róla, hogy ez egy összességében A/1-es méretű munka, a bal oldali képen láthatjátok, hogy hozzám képest mekkora. Az egész az elő és hátlappal együtt 12 lapból áll, viszont csak az elő és hátlap A/1 méretű, egyébként 10 összeragasztott A/2 es munkát rejt magában. Az, hogy mi van a lapokon csak azon a kis szakadáson látszik, viszont én az egész A/2-es lapokat kitöltöttem. Hogy mivel? Olyan technikákkal rajzolt felületekkel, amik jellemzőek rám és a munkáimra. Nagyon sok idő volt és egyáltalán nem látszik rajta, de ez nem lényeg. Viszont lefotóztam őket mikor kész lettek, szóval, íme pár belőle:

Az első lap egy sima kalligrafálásnak nem nevezhető írás, kérlek ne olvassátok el, mert sokat hibáztam benne és elválasztottam értelmetlen helyeken az angol szavakat, mert úgy jött ki a sor ;). A második a kézírásom, a harmadik egy drapéria tanulmány-szerű és a negyedik nem tudom pontosan mi, de szörnyen sok idő volt. És ím, ennyi lenne a szakmatorzóm :).

Az volt a célom, hogy mind a 3 torzómat megmutatom nektek ebben a bejegyzésben, de azt hiszem az már nagyon sok lenne és kevésbé felfogható. Így inkább 2 részre szedem és a másik két torzómat a következő posztban mutatom meg.

Remélem, hogy érthető és élvezhető volt, amit írtam. Ha valami mégsem és teljesen unalmas, akkor írjatok egy kommentet és még megállíthattok, hogy még egy ilyet közzétegyek :D. De ha mégse így van, szívesen hallanám a véleményetek. Nem az én munkámmal kapcsolatban, hanem erről az egész tévhites-művészeti egyetemes-modern művészetes-falrahánytcsicseriborsós dologról.

További szép napot mindenkinek!

Lizy

Január

Megint sajnos egy hónap telt el a legutóbbi bejegyzésem óta, de az ott is leírt szakmai kipakolás miatt történt ez. Fuh.... kipakolás. 

Január 14-15 volt a végítéletünk napja és meg is szenvedtük, talán annyira mint még egyet sem. Az eddigi kipakolások mindig egy utolsó napi nem-alvásban csúcsosodtak ki, de idén, ez a nem-alvás 1 hétig tartott. Itthon nem igazán ment semmi, ahogy lenni szokott. Egy napon kívül, amikor valamilyen csoda folytán tényleg egész nap dolgoztam, csak szenvedés volt az egész. Így mikor 6-án visszamentem Sopronba még nagyon sok dolog állt előttem. 

Összességében 3 tantárgyból (és 4 fő feladatból ) volt kipakolásunk, egyik fontosabb mint a másik és sajnos idén egyik sem ment igazán. A legkedvencebb Marci tanárunk által tartott óra volt a legrosszabb. Annyira szerettem volna neki is és magamnak is bizonyítani azzal, hogy valami nagyon jót rakok össze, de csak ültem a gép előtt, csináltam valamit, majd kitöröltem, csináltam valamit, majd kitöröltem. Végül valamit kipakoltam, de szégyellem a teljesítményem. 

A másik 3 feladat hullámzóan sikerült. Kellett két A/1-es önarcképet csinálnunk (nem az, aminek hangzik, de bocsánat, most itt nem fejtem ki, hogy melyik feladat mi volt) és azok meglepően jól sikerültek végül, pedig év közben az egész csoport szenvedett vele. Viszont ugyanannak a tanárnak a másik feladata... hát, amit ott kaptunk ("... és most nézzenek erre a rakás szemétre, amit idelapátoltak!") ... nem volt túl kellemes. 

A harmadik feladat, amit az általam nem kedvelt tanárnak készítettünk, elég ellentétes dolgokat vállt ki belőlem. A szünet alatt nagyon rákaptam a feladatra, nagyon élveztem csinálni. Közben folyamatosan konzultáltam a tanárral és ő is pozitív visszajelzéseket adott. Aztán kipakoláson kaptam tőle egy olyat, hogy "bár azon vitatkozhatnánk, hogy ez megfelel e egy féléves feladatnak." És ez nagyon bántott, mert nagyon sokat dolgoztam vele és ő is pontosan láthatta, hogy hány vakvágányt jártam végig, míg ide eljutottam. Tehát lehet, hogy nem a legutolsó ötletemen kidolgozása tartott a legtovább de összességében nagyon sokat dolgoztam. De egyébként kezdem jobban megkedvelni ezt a tanárt, alakul a dolog, mint púpos teve a prés alatt.

Na de végeredményben szerintem szép kipakolásunk volt, nem csak az egész grafika szaknak, hanem a mi kis csoportunknak is.

Jah, igen és egy fotó kipakolásunk is volt. Ahhoz képest, hogy szinte az utolsó pillanatig nem tudtam, hogy mit akarok kiállítani, egész jól sikerült. De erre a kipakolásra annyira lepukkantunk már. Látnotok kellett volna a csoportunkat :D! Ott feküdtünk, guggoltunk egymás hegyén-hátán, teljes kómában, üveges tekintettel, fájó gyomorral. Elég nagy hajrát lenyomtunk, de ennek megfizettük az árát (#fúdedrámai).

Személy szerint, én egész héten, minden nap 8-kor keltem, majd bementem a suliba dolgozni, ott voltam zárásig, vagyis 10-ig, majd otthon hajnali 5-ig dolgoztam, majd keltem 8-kor és így tovább. Utolsó előtti nap, 1 órát aludtam, ami nem lett volna gond, csak azzal, hogy előtte való napokon is csak 3 órát aludtam, már kicsit jobban megterhelő volt. És utána bementem vizsgázni :D, vicces emlék. A másik fő probléma az volt, hogy nem ettem szinte semmit és egy idő után annyira rosszul érezte magát a gyomrom, hogy semmit nem tudtam legyömöszölni, pedig, mint utólag megtudtam, az lett volna a megoldás ha eszek rendesen, szóval idén is tanultam valamit. Ezeket nem azért mesélem, hogy sajnálatot ébresszek, hanem azért mert büszke vagyok erre a véghajrára és ezt szeretném megosztani veletek :).

Jah és egy médiatechnológia kipakolás- szerünk is volt, tényleg! Bocsánat, hogy így lődörgök össze-vissza, csak nem jut eszembe minden rögtön. Ahhoz a tantárgyhoz, csak annyit, hogy volt egy egyéni és egy közös feladatunk. Az egyénivel nem volt gond, de a közös csak húzódott és húzódott és mikor már tényleg meg kellett volna csinálni a partnerem influenzás lett, a halálán volt, ráadásul a többi feladatával is szörnyen állt. Szóval egyedül kellett megcsinálnom és meg is csináltam egy fél nap alatt és nagyon büszke vagyok rá, ráadásul jó jegyet is kaptunk érte, szóval királyság! Azért jutott eszembe, mert mikor be kellett mutatni a munkánkat én már annyira vicces állapotban voltam, hogy gyakorlatilag egyik mondatomnak se volt értelme. Jajj, úgy visszahallgatnám, hogy miket hablatyoltam össze!

Na, hát azt hiszem, hogy ennyi lenne. Tudom elég katyvasz és elég hosszú, de ez mindig így szokott lenni.

Most, hogy végre volt időm, csináltam egy kis új "designt". Én kalligrafáltam, remélem tetszik. A kék felirat is float, csak kicsit leegyszerűsítve, logósítva. Utólag is bocsánat Hollandtól, Nikitől és Vikitől, akiknek már rég megváltozott az oldaluk neve, de én nem változtattam át. Most végre megtörtént :)!

És végül: mostanság rákaptam arra, hogy mindenféle különösebb cél nélkül fotózok. Nem azért hogy kitegyem facebookra, instagramra vagy akár ide az oldalra, csak azért mert megfogott az a szituáció vagy az a tárgy vagy mert egyszerűen csak vicces...stb.stb. De mivel mostanság sok született a kipakolás témájában, úgy gondoltam jók lesznek eme bejegyzés a zárásához.

Kipakolás - darabok

Lizy