Holland / Dorka
Három pillangó
Ím, itt jövök Holland interjújának második részével. Fogadjátok sok szeretettel :)!
11. Ki a kedvenc íród/költőd, akit mindig szívesen
olvasol?
Nem bírnék egy embert kiemelni az író kategóriából, de Szabó Magda és Márquez
regényei nagyon sokat jelentenek nekem, költőből viszont minden kétséget
kizáróan Radnóti a kedvencem.
12. Átlagos kérdés, de meg kell tudnom: milyen
szupererőt választanál?
Teleportálás? (tagadhatatlanul a Harry Potter generációhoz tartozom, mert
majdnem rávágtam, hogy hoppanálás :D)
13. Guilty pleasure?
Mogyorókrémes kenyér(alatta jó sok margarint hogy még egészségtelenebb lágyabb
és krémesebb legyen), natúr túró rudi, tejfölös eper és hortobágyi húsos
palacsinta. Bármelyikkel szépen meg lehet vesztegetni. :D
14. Hogyan
telik egy pihenős, semmittevős napod otthon?
Az eszményi semmittevős napon sokáig alszom, és utána kb délig pizsamában
lézengek. Felrakok egy arcpakolást és a lábkörmeimet festegetem, miközben
szárad. Szeretek limonádé regényeket újraolvasni, tétován zongorázgatni egy fél
órát, a nyugágyamban szundikálni a szabad ég alatt vagy a kutyusomat
babusgatni. Tulajdonképpen a nap végén semmi konkrét dolgot nem tudok
felmutatni, amit elértem volna, mégis annyira kikapcsol, mint semmi más.
15. Mivel köztudottan „múlt-szerelmes” vagyok, meg
kell kérdeznem: melyik korban és hol élnél a legszívesebben?
A második világháború után az 50-es 60-as évek felépülő Budapestjében élnék a
legszívesebben. Rengeteg gyerekkori kedvenc regényem (anyukámtól örökölt
pöttyös és csíkos könyveken nőttem fel) ott játszódott, amióta félig pesti
vagyok, sokszor a villamos ablakából mélázom azon, hogy nézhetett ki régen a
körút vagy az Astoria (ami amúgy is megmagyarázhatatlan okokból az egyik
kedvenc helyem Pesten)..
16. Mivel te sem Budapesten születtél, amikor
ideköltöztél mi volt a benyomásod a városról?
Budapest a csodák és a kosz keveredése. Hogyha nyitott szemmel jár az ember,
gyönyörű antik épületekre figyelhet fel, aztán ott vannak az új high tech
irodaházak és a lepukkant szocreál monstrumok. Komplex, történelemmel és
élettel teli, olyan hangulata van, mint semmilyen más magyar nagyvárosnak.
Kezdettől fogva tetszett, de eleinte nem leltem itt a helyem, idő kellett, mire
akklimatizálódtam. A csillagok viszont azóta is hiányoznak, éjszakánként szinte
vadásznod kell rájuk. (aztán észreveszel egyet és örülsz és az megmozdul és
kiderül, hogy repülő:D )
17. Mi a kedvenc helyed Pesten, ahova szívesen
látogatsz egyedül?
Nagyon szeretem a Füvészkertet, közel van az egyetemi épületeimhez, számomra
már csak a gondolata is egyenlő az önfeledt napfürdőzéssel a padokon, és vicces
alatta a metrómoraj.
18. Amikor firkálsz a füzet szélére óra közben vagy
bármikor máskor, mik születnek általában?Kacskaringók és spirálok különböző formában, szívecskék, illetve újabban dalszöveg-részletek
bal kézzel, mert amióta fény derült a látens balkezességemre, eldöntöttem, hogy
márpedig én írni is megtanulok ballal. J
19. Ha arra gondolsz, hogy orvos leszel, melyik
része lesz a szakmádnak, amit úgy gondolsz, hogy a legjobban fogsz szeretni?Nem vágyom világmegváltó tettekre, se egy új antitest vagy gyógyszer
felfedezésére, engem az emberi sorsok vonzanak. Amint azt már biztosan sokszor
mondtam is, gyerekekkel szeretnék foglalkozni, és nem csak rövid ideig, hanem
éveken át szeretném egyengetni a sorsukat. Meg szeretném őket tanítani arra,
hogyan lehet egészségesen élni illetve hogy hogyan kerekedhetünk felül krónikus
betegségeken/elhízáson stb. és hogy micsoda erő lakozik bennük. Amikor majd a
szemeim előtt cseperednek értékes felnőtteké, az lesz számomra a legnagyobb
boldogság. Ezért érdemes lesz közben szépen lassan megöregedni, tudván, hogy az
én életszeretetem és optimizmusom és tudásom majd másokban él tovább, akkor is,
ha egyszer végül majd elmúlok.
20. Mire vagy a legbüszkébb eddigi életed során?
Dobálózhatnék most versenyeredményekkel, nyelvvizsgákkal,
érettségi eredményekkel meg egyetemi átlagokkal, de nekem ezek a számok és
papírok nem igazából az eszemről tanúskodnának, ami pedig ugyebár öröklődő
tulajdonság, arról nem tehet senki. (És félreértés ne essék, nem fenyeget a
mensa-jelölés, amolyan átlag-okos vagyok) Amiről viszont tehetek, az az
akaraterőm. Vannak céljaim, és folyamatosan a megvalósításukon dolgozom, és azt
akarom, hogy a szüleim ne csak az egyetemi előrehaladásom miatt legyenek büszkék
rám. Jobb, türelmesebb, segítőkészebb, önzetlenebb ember akarok lenni, ezért
vagyok talán ilyen maximalista. Az egész személyiségemre rányomja a bélyeget és
az összes fontos tettem mozgatórugója az akaraterő. Tudom, hogy ez így nem
annyira egzakt, de arra vagyok a legbüszkébb, hogy tényleg volt idő, amikor
csak úgy éltem önzően a világba, kihasználva azt, hogy okos vagyok, és
megelégedve azzal, amilyen vagyok. Aztán szépen lassan elkezdtem gyűjtögetni
magamban az akaraterőt, és ahhoz az énemhez képest rengeteget fejlődtem.
Elkezdtem küzdeni dolgokért, amik fontosak nekem, és értük nagyon sok dologról
lemondtam, szembesítettem magam a hibáimmal és azóta is igyekszem finomítani
rajtuk. Nekiindultam, és azóta sem állok meg. J
Tádám! A Bloggerinaterjú első állomása a végéhez ért, de a sorozat még csak most kezdődött el! Köszönöm, hogy elolvastátok és még egyszer nagyon köszönöm Holland-nak, hogy válaszolgatott a kérdéseimre, én nagyon élveztem és örülök, hogy egy kicsit jobban megismerhettem! Remélem Ti is így vagytok vele :)!
Nemsokára jövök majd a következő résszel, de legyetek türelmesek, hisz az alanyaim is ugyanúgy tanulók, akiknek ezer jobb dolguk is van. De ahogy tudom, hozom :)!
További szép napot mindenkinek!
Lizy
Képek: instagram / szivedbezarva
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése