2014. február 8., szombat

A másik Boleyn lány


Egy újabb  ajánló. Kicsit sok volt belőle mostanság, tudom, de most pont így jött ki a szünet miatt és hátha mást is érdekel. Fogok a filmmel is foglalkozni, mert számomra szorosan összefüggnek, de most kezdjük a könyvvel!

Nah, hát már régen olvastam rossz könyvet, de most bepótoltam rögtön egy 700 oldalassal. De kezdjük az elején. Ezt a könyvet még a ballagásomra kapott Libri könyvutalvánnyal vettem. Szerintem már mindenki tudja, hogy nem vagyok közömbös a Tudor-kor iránt, mióta elkezdtem nézni a The Tudors c. sorozatot. Mikor ezt a könyvet vettem, még nagyon friss volt az élmény, így nagyon szívesen kezdtem volna bele egy ilyen korban játszódó történetbe. Mikor megláttam ezt a könyvet, rögtön felkeltette az érdeklődésemet mert nem csak Tudor kor, de Boleyn is. Úgyhogy úgy döntöttem, megveszem.

Még augusztusban kezdtem el és csak most, februárban sikerült befejeznem. Igen, ez szörnyen hosszú idő... nem véletlenül. Már az első pár fejezet után felfedeztem, hogy nem ez lesz életem legjobb olvasmánya, de gondoltam idővel belejön az írónő is, én is. Ami először feltűnt az az, hogy a tájleírás szörnyű volt. Tudom, hogy sokan nem szeretik a tájleírásokat, vannak rossz tapasztalatai pl. Jókai kapcsán ;), de szerintem elengedhetetlen, hogy az ember a könyvben érezze magát, főleg ha egy másik korban játszódik a történet. Na hát, az írónő számára pl. egy mező leírása azt jelentette, hogy minél több növénynevet felsoroljon. Komolyan, egy teljes bekezdést kitöltöttek a különböző gaz-nevek. Ez nem hogy segít elképzelni, de még ki is dob a történetből, mert a 6. növénynévnél megunod a dolgot, hogy mi a franc ez?



A következő, talán legnagyobb problémám a végletességgel volt. Ez pedig a karakterekben mutatkozott meg. Két fajta karakter volt: az ördögien gonosz és az angyalian jó. Az egész világ fekete-fehér volt. Például, ami a Boleyn Anyukával tett az írónő az szerintem valami felháborító volt. Persze, biztosan nem babusgatták azokat a lányokat, de egy vadidegen utcaseprő kedvesebben bánt volna velük. Nem hiszem el, hogy abban az időben nem voltak anyai érzések (főleg úgy, hogy magában a könyvben is Mary anyai érzéseit emeli ki a legjobban).
Anna is iszonyatosan rossz karakter volt. Persze lehet, hogy kicsit elfogult vagyok vele szemben és nem tudhatom, hogy milyen volt valójában, de az nyilvánvaló, hogy Anna nem csak azért volt fontos mert ágyba bújt a királlyal. Minden forrás megerősíti, hogy egy rendkívül intelligens, művelt, saját véleménnyel rendelkező nő volt. Ez a könyvben egyáltalán nem jön előtérbe csak az, hogy hogyan húzta Henrik agyát és mennyire érzéketlen volt.
Bár Mary volt a könyv főszereplője én nem tudtam szimpatizálni vele. Nem azt mondom, hogy egyáltalán nem, de nem lett a szívem csücske. A vele történt események egytől-egyig giccsesek voltak.



Szerintem a vége sem érte el azt a hatást, amit kellett volna. Én csak azért érzékenyültem el, mert már annyi feldolgozásban láttam Anna kivégzését, hogy azt képzeltem magam elé. Túl rövid volt, mintha át akart volna siklani ezen a "lényegtelen" eseményen.
Persze, azért  nem szenvedtem végig az egészet, a egészen megszoktam a végére a stílust, de ebből a gyönyörű történetből annyival többet ki lehetett volna hozni.

Miután végeztem a könyvvel kicsit utánaolvastam, hogy mások hogyan értékelték. Hát ledöbbentem, hogy szinte mindenki az egekig magasztalta. Hogy gyönyörűen bemutatta a kort, hogy biztos minden így történt (??kérem...) stb. Hát sajnos nem tudok velük egyetérteni.

Szóval, ahogy kivehettétek, nem tudom ajánlani ezt a könyvet. Pedig milyen szép lehetett volna... De nem bánom, hogy elolvastam, mert így már tudom, hogy ettől a nőtől nem fogok több könyvet venni. Pedig nagyon csábító lenne, ugyanis pont azokkal foglalkoznak a könyvei, amik engem érdekelnek. A történelemben fontos nőalakokat választja szereplőinek, hogy jobban megismerhessük őket. Ez mind nagyon szép és jó, csak nem tőle.

Lizy

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése