2014. december 30., kedd

Bepótlós helyzetjelentés


Sziasztok!

Már végre itt vagyok és írni akarok nektek (nem, nem szeretnék, akarok)! Mivel már nagyon rég beszéltünk arra gondoltam, hogy nem szeretnék semmilyen ajánlós, haul-os, extrás bejegyzést, csak egy sima helyzetjelentést. Nem is tudom, hogy mikor írtam utoljára bármi normálisat, hogy mi folyik körülöttem, meg is nézem.... Augusztusban! Augusztusban! Szégyen és gyalázat... akkor kezdjünk is neki.

Szóval elkezdtem a III. félévemet ... mondjuk ez már jó ideje volt. Na de attól még így történt. Nincs túl sok tantárgyunk, de az bőven elég. Sajnos kicsit egysíkúak a feladatok, annyira nem izgalmasak mint pl. tavaly, de mindenképp kihívások.

A legjobb tanárunkkal megint arculatot tervezünk, ahogy első félévben, mert nem volt rendes pályázat, amire jelentkezhettünk volna. Ugyanis a másodévesek vagy egy pályázatra jelentkeznek vagy az egyik soproni bortársaságnak terveznek karácsonyi címkét. De idén egyik sem jött össze, így most párokban vagyunk és a másik személyes arculatát tervezzük. Ami jó, mert sokat tanulunk, de azért én a bortársaságos dolognak jobban örültem volna. 

Idén belépett életünkbe egy új tanár is, akiről sok rémhírt kaptunk már, de én pl. nagyon élvezem a konzultációkat, nagyon vicces ember a maga módján és nekem sokat segít. De szerintem ezzel a véleményemmel egyedül vagyok a csoportban. Már kb. 3 héttel a félév vége előtt megbuktatott vagy 6 embert, szóval jah, nem mindenki kedvence.

A harmadik tanárunktól, akit mindenki szeret csak én utálok (úgy látszik elég érdekes ízlésem van tanárok terén) egy rendkívül ostoba feladatot kaptunk, nem tudom, hogy mit tanulunk belőle, de ő nagyon izgatott, ahogy mindig. De egyébként kezdem kicsit kevésbé utálni, azt hiszem megérezte végre, hogy velem kicsit máshogy kell beszélni, de még mindig nem vagyunk egy hullámhosszon, én nem értem őt, ő nem ért engem, így pedig elég nehéz a konzultáció. Valaki már szinte teljesen kész volt a feladatával, amikor nekem ki kellett dobni az egész munkámat, még a koncepciómat is, mert annyira nem tudtuk megérteni egymást. De most már talán jobb lesz.

Tanulunk fotót is, ami nagyon izgalmas, de sajnos túl csóró a suli és túl kevés félévet kapunk rá, hogy valóban megértsük, ami ott folyik. Viszont már bejárhatunk a fotóterembe és használhatjuk a sötétkamrát, előhívhatunk és nagyíthatunk fényképet, ami nagyon király, főleg mivel tavaly óta rákaptam az analógra.
Aztán túléltünk már egy rajz-plasztika kipakolást és hihetetlen módon 5ös lettem plasztikából, bár csak éppenhogy. Viszont mindhárom féléves munkám 5ös lett, szóval arra elég büszke vagyok. Nagyon sokat tudnék mesélni erről a plasztika félévről, de akkor más túl sok lenne, viszont félve felteszem a kérdést, hogy szeretnétek e róla hallani, hogy mit csináltunk és én mit csináltam és miért és hogyan és még képeket is tudok hozni. Szóval érdekelne e titeket? Ha igen akkor dobjatok egy-két szócskát a kommentek közé.
Aztán január 14-én lesz a szakmai kipakolás és ez rettentően közel van és nem tudom, hogy végzek e mindennel, de meg kell próbálnom. Ha már az első kipakoláson nem szenvedtem tisztességesen, ezt majd most kamatostul visszafizetem.
Bocsánat ha túl sokat beszéltem az iskoláról, ami lehet, hogy senkit se érdekel, de ebből áll az életem :).

Aztán beköltöztünk az albérletünkbe, ami elég király, bár kicsit hideg. Hatalmas ablakaink vannak, hatalmas asztalaink és még közelebb van a sulihoz, mint a koli. Nagyon jó, hogy van egy nagyobb konyhánk és saját sütőnk. Persze mivel 6 fiúval lakunk együtt voltak és vannak állapotok, de amennyire tudtuk kivakartuk magunkat a koszból. A szomszédban van egy fekete macska, szóval néha még a kisállathiányomat is ki tudom élni.
Biztos rengeteg mindent tudnék még mesélni, ha eszembe jutna, de szerencsére nem jut eszembe, nyilván nem is lennének túl izgalmasak. A karácsony jól telt, bár forgalmasan és fárasztóan, ahogy mindig. 25-én Pécsre, majd 27-én Győrbe utaztunk és jól elfáradtunk, de megérte. Győrben nagyon sok kisember (ahogy bátyám hívja a gyerekeket) volt és jól megbabusgattuk az összeset. Az egyiküknek varrtam egy csillag alakú párnát, mert 2 éves és minden felületen észreveszi a csillagokat és imádja őket. Nagyon tetszett neki, bár azt hiszem, hogy a szülei jobban el voltak olvadva, mint ő, de remélem, hogy sokáig örömet fog okozni neki.

Szilveszterem igen képlékeny, ahogy mindig, de az biztos, hogy együtt leszek Édes Anna barátnémmal és biztosan nagyon jól fogjuk magunkat érezni, remélhetőleg kicsit kevesebb alkohollal mint tavaly ;).

Még utolsónak eszembe jutott, hogy képzeljétek részt veszek egy kiállításon. Persze ez nem olyan nagy dolog, mint aminek elsőre hallatszik, de azért mégiscsak jó érzés. A rajziskola, ahova jártam az egyetem előtt kibővült és most már nem csak iskola, hanem galéria is. Most nyílt meg az első kiállítás a nyári táborban készült képekből és mivel én is részt vettem az egyiken, mivel a mai napig visszajárok, az én egyik ott készült képem is kikerült. Szóval ha valakit érdekelne a kiállítás, tessék csak megnézni, ITT a plakát, arról mindent megtudtok.

Na most aztán visszakaptátok a jó sok szöveget, ami az elmúlt időszakban elmaradt, remélem bírtátok szusszal! Azt hiszem eléggé érződik, hogy már egy ideje nem írtam, elnézést a fogalmazásmód póriassága miatt. 
Igyekszem jelentkezni és új kinézetet is szeretnék, valamint mindent kicsit felfrissíteni, tudjátok, új év ... :).

De addig is mindenkinek kívánok nagyon nagyon nagyon boldog új évet, jövőre találkozunk :)!

Lizy

2014. december 23., kedd

De tényleg!

Hát ez aztán nem semmi! Ennyi időre eltűnni már igazán pofátlanság. Ne haragudjatok! Tényleg! Úgy hiányzik a kis blogom meg Ti is, idetévedt vándorok, akik esetleg olvassátok a körmöléseimet. Ráadásul rendes indokom sincs. Persze-persze iskola, kipakolás, most meg karácsony, de konkrétan emlékszem egy hétvégére, amikor nem csináltam az ég világon semmit! Na akkor írhattam volna igazán! Mondjuk ezt meg nem kellett volna elmondanom! Felkiáltójel!Felkiáltójel!!

Na de a lényeg, a sok rossz dolgot félretéve, hogy szeretnék nektek itt és most, ezen a szent helyen olyan igazán, eget rengetően de tényleg Boldog karácsonyt kívánni!

Amolyan békéset, meghittet, nyugodalmasat, veszekedéstől menteset, pihenőset, relaxálósat, zabálósat,nassolósat, iszogatósat, beszélgetőset, társasozósat, ajándékbontogatósat és ajándékadogatósat. Szóval kívánok nektek minden olyat, ami ebben az ünnepben szép és jó!

Boldog
karácsonyt!

Lizy

2014. október 31., péntek

Álomfejtők, munkára fel!

Tegnap a napi rutinomat megszakított egy kis baleset, miután a mosogató alatti cső leszakadt és ezt csak akkor vettem észre mikor már a szekrényből folyt ki a mosogatólé. Úgyhogy lélekszakadva töröltem mindent fel, aztán töröltem szárazra, aztán töröltem át domestossal, aztán megint szárazra, teregettem ki az elázott Mindent és mosogattam a kádban. Ezek után elmentem rajzra és ott az asztalon a második dolgom az volt, hogy  felborítsak egy teás csészét és az szétfolyjon mindenhova, padlóra, táskára, füzetre, majdnem laptopra. Szóval folytattam, amit otthon elkezdtem. 
Ezek után azt hiszem, hogy nem meglepő, hogy azt álmodtam, hogy a bátyámmal kaptunk egy hatalmaaaas adagnyi cukorkát és csokit és úgy gondoltuk, hogy az lesz a legjobb megoldás ha mindent beborítunk az előttünk álló mély medencébe, amiben egyébként nem tiszta víz volt, hanem valami barnás, kevésbé gusztusos víz (mosogatólé!). Nyilvánvalóan ez a legkézenfekvőbb megoldás ha az ember ennyi cukrot kap. Ezután álltunk felette és azon gondolkodtunk, hogy hogyan hozzuk most fel az aljáról, mert számításainkkal ellentétben nem maradtak fent a felszínen. Mert ugye elég gusztustalan és nincsen még úszószemüvegünk se. De hát valamit csinálni kell, mert mi van ha eláznak a cukrocskák ?! Bizony, még ez is eszünkbe jutott. 
Aztán jött egy hatalmas betonkeverő és hozott még több cukrot, amit természetesen beleöntött a medencébe, mert hát ez a logikus. Ugye !? Aztán jött sok gyerek, meg sok lufi és ennyi. THE END

Nagyon álomdús éjszakám volt. Mostanában nem álmodok semmit (vagyis, nem emlékszem rá), de most bepótoltam. Az egyikben Colin Firth is szerepelt! A maradék, kb. még 3 álom annyira kaotikus volt, hogy semmi értelme elmesélni (nem mintha az előző elmesélésében bármi értelmet látnék). Viszont fontos pillanatok, hogy beleakadt a vállamba egy tüskés gombóc, amit kiszedtem, de benne maradtak a tüskék és nagyon fájt. Illetve, hogy lelőttem egy férfit, aztán ijedten szaladgáltam mentőért, de csak egy roncs kocsit és egy, látszatra kicsit sem hozzáértő orvos fiút találtam. De még vele sem értünk oda mert az úton öreg néniket kellett kerülgetni. 

Szóval. Ha valaki ért az álomfejtéshez, lehet, hogy most az aszott kis lelkem legtitkosabb zugait ismeri meg. De a többieknek, akik nem professzorai ennek a mesterségnek, csak egy rettentő unalmas bejegyzés. Sorry.
Egyébként szerintem senkit nem lep meg, hogy egyáltalán nem erről akartam írni. Úgy ültem le ide, hogy könyvekről fogok diskurálni veletek, aztán valahogy ez lett belőle.
 Aztán... még nem mondtam, de valószínűleg egyértelmű, hogy épp őszi szüneten vagyok, itthon és lógatom a lábam. Rendben ez nem igaz, sok mindent csinálok, csak sajnos a sulis feladatokkal kapcsolatban nem sok mindent. Ráadásul ráakadtam a Terápia c. sorozatra és most is alig várom az ebédidőt, amikor evés közben azt fogom bambulni.

Valahogy, olyan depressziós hangulata lett ennek a bejegyzésnek, pedig nem akartam. Minden szép és jó és nagyon szépek a reggeleim, de tényleg. Ráadásul süt a nap és van még süti a szekrényben.

További szép napot mindenkinek!
Lizy

2014. október 11., szombat

Vizuális informálódás

Itt vagyok, itt vagyok, bocsánat a késésért, kezdjünk is neki.
Bár nem ez volt az eredeti tervem, de arra gondoltam, hogy megosztanék veletek pár honlapot, amit szerintem érdemes nézegetni. Ezek az oldalak mind valamilyen szinten kapcsolatban vannak a grafikával. Jó ha az ember (főleg, aki olyan területen tanul mint én) tisztában van azzal, hogy a világ többi pontján milyen művészeti irányzatok, törekvések folynak. Minél többet látni és megismerni!
Az oldalakat véletlenszerűen találtam, ahogy keresgéltem a neten, vagy valamelyik barátom ajánlotta, esetleg a grafikus körökben kötelező olvasmány. Szóval ha kicsit is érdekel titeket ez a dolog, nézzetek rá valamelyik oldalra :).

Ha esetleg valaki még nem ismerné ezt az oldalt, akkor mindenképp vegyen rá egy pillantást. Nálunk ez a kötelező olvasmány. Minden alkalmazott művész embernek kell, hogy legyen ezen a honlapon egy felülete, ugyanis erről az oldalról ismernek meg a szakmai körök, akár munkát is kaphatsz innen.
Bármire rákereshetsz, ami érdekel, illusztráció, tipográfia, csomagolás, arculat, fotó... stb. Érdemes nézegetni, mert igen gyönyörű, minőségi munkákat találni arrafelé.


Ezt az oldalt nem olyan régen találtam. Sok érdekes projectet ismerhetsz meg innen. Mindenféléről szó van, akár formatervezés, építészet vagy grafika. Minden projecthez kapsz egy kis magyarázatot és a művész elérhetőségeit ha kicsit tovább szeretnél kutakodni. Az egyetlen hátránya, hogy szerintem elég kicsik a képet és én sehogy se tudtam felnagyítani őket, de ha igazán érdekel, akkor a megadott linkeken úgyis jobban meg tudja nézni az ember.
Úgyszintén egy új leleményem. Mit is írhatnék mást, amit az előzőekhez nem írtam? Ugyanúgy a legkülönbözőbb művészeket ismerheted meg a legkülönbözőbb művészeti ágakból. 



Ezt az oldalt én Facebookon követem és nektek is nagyon ajánlom. Naponta akár több illusztrátort posztolnak a falukon, akiket ezáltal te is megismerhetsz. Mindegyik abszolút különböző stílusú, így mindenki megtalálja az ő szívének kedveset. Néha szoktak posztolni életrajzokat is művészekről, legutóbb pl. Schiele volt soron.

5. Krizbo
Ez az oldal egyik legkedvesebb felsőbbévesemnek az oldala. Krizbai 'Krizbo' Gergely, III. éves tervezőgrafikus hallgató. Genius. Komolyan zseniális a gyerek és rengeteget tanulunk / tanulok tőle. Nem csak, hogy nagyon tehetséges grafikus, tele van élettel és lelkesedéssel, amiért nekem (hasonszőrű lévén) különösen kedves. Ő az egyik Apukája a WorkShopron egyesületnek és úgy egyébként egy kicsit mindenki Apukája, vagyis inkább Bátyója. Nézegessétek hát az oldalát, mert bár most kicsit leállt a blogolással, egyébként folyamatosan alkot és remekül ír :)!

És akkor jöjjön egy kis AMI grafikus - invázió. Ők talán még fontosabban, mint az előzőleg felsorolt honlapok, de utoljára hagytam őket bónuszként :). Nekik nincs külön honlapuk viszont mindegyikőjüket megtaláljátok Behance-on, vagy Facebook-on, vagy Tumblr-ön. Mindegyiküknél egyet fogok kiemelni, a többit úgyis megtaláljátok. 

    
Bernát Barbara             Nádi Boglárka

    gilicze
   Csepella Olivér                  Gilicze Gergő

Tuetyi    
Varga Tünde                Halisten Stúdió

    
Kelemen Richárd                  Nagy Kincső

Tényleg nézzétek meg mindegyikőjüket, egytől-egyik fantasztikusak! Én speciál imádom nézegetni az oldalaikat, mindig eltátom a szám és egyben kicsit el is szorul a szívem, hogy mi a fenét csináltam én eddig az életemmel? Na de ez lényegtelen, kellemes szórakozást :)!

Remélem, hogy hasznos volt a kis bemutatóm és sok érdekes dolgokat találtatok, ha esetleg még rendszeres látogatói is lesztek valamelyik oldalnak, akkor igazán repesni fog a kicsi szívem :)!

További szép napot Mindenkinek!

Lizy

2014. szeptember 15., hétfő

Itt van az ősz, itt van újra

Most van az az időszak, amikor az összes blogger újra eltűnik egy kicsit. Kicsit túl sok ilyen időszak van, nem igaz ? De hát ugye az iskolakezdés; és itt nem a rengeteg tanulnivalóról van szó, hanem egyszerűen a belerázódásba. Arra, hogy fel kell kelni, menni kell valahova, készülni kell, főzni kell, bevásárolni kell, le kell feküdni. Én még teljesen a hozzászokós időszakomban vagyok. Ugyebár elsején kezdődött az suli, de azon a héten még sok tanár hiányzott, sok óra csak kezdetlegesen volt megtartva. Második héten már minden terv szerint ment, de még eléggé szét voltam esve, remélem jövő héttől sikerült felvennem a fonalat.

Ennek ellenére szégyellem magam rendesen, hogy ígérgettem itt mindenfélét, de megint nem sikerült betartani. Viszont itt az idő, hogy újra nyeregbe üljek és jöjjek. Vannak itt bejegyzés ötletek, meg mindenféle jóság, amit megpróbálok valamilyen "kellemesen fogyasztható, habkönnyű audiovizuális formában eljuttatni felétek". 
Ez például jelenti azt, hogy szeretnék kicsit a nyárról mesélni, szeretném végre befejezni a Svájci videót (a fele már megvan) és megmutatni meg még nagyon sok mindent szeretnék. Sokat akar a szarka...

Na de! Itt az ősz! Minden évben rájövök, hogy mennyire szeretem és ez plusz löketet ad az íráshoz. Szóval megint jöttem az ilyen tök felesleges, átkötő bejegyzésekkel, hátha tudom kicsit húzni az időt. Bár ígérgetni nem ígérgetek semmit, de tudnotok kell, hogy csinálni akarom :)!

Szép napot!
Lizy

2014. augusztus 24., vasárnap

Orfalu

The Atomic Dollface | via Tumblr
Újra el!

Sajnálom, hogy megint egy búcsúzó üzenetet írok, és hogy megint az utolsó pillanatban. Most éppen Orfalura megyek, gólyatáborba. Nem, nem lettem újra elsőéves, hanem mint felsős támogatom majd a kicsi gólyákat. Szóval egy hét teljes elzártság következik. Utána pedig rögtön megyek tovább Sopronba. Úgyhogy miután befejeztem ezt a bejegyzést, felöltözök és könnyes búcsút veszek a szobámtól. Hiányozni fog, most nem annyira akarok visszaköltözni, de azért mégiscsak izgalmas ez az új albérlet dolog és az évkezdés, úgyhogy majd belejövök!

Élvezzétek ki a nyár utolsó hetének minden percét, szeptember első hetében találkozunk :)!

Lizy

2014. augusztus 17., vasárnap

Sté

(Mégiscsak szerettelek volna Titeket meglepni egy előre megírt bejegyzéssel ;). )

Volt az úgy, hogy egyszer csak megláttam egy pólót a Fácsebúkon. Valamelyik ismerősöm valakiének a valakije nyomott rá egy felfelé mutató hüvelykujjat és ím az én szemem elé járultak a sté márka darabjai. Az nem kifejezés, hogy szerelem volt első látásra, de mivel sajnos nem találok ennél jobb szavakat rá, ezért maradjunk ennél.
Aztán eltelt egy kis idő és egy a csoporttársaimmal eltöltött esti sörözgetés közben kiderült, hogy az egyik csoporttársam unokatestvére csinálja ezt a márkát, és természetesen neki már van is tőle egy pulóvere (a kis piszok). Innentől már biztosra vettem, hogy ez egy kozmikus-galaktikus-fantasztikus együttműködés, hogy az univerzum megmutassa, hogy ezek a ruhadarabok, bizony, nekem készültek.
De továbbra is csak csorgatom a nyálam rájuk, mert még a névnapi pénzemet sem erre költöttem, pedig én már fejben meg is rendeltem és huncut kis mosollyal a szám szélén köszöntem meg a rá kapott bókokat.
Így úgy érzem, hogy be kell mutassam nektek ezt a márkát, hátha majd utána együtt csorgathatjuk a nyálunkat (igen romantikus lenne). Egyszer rendelek egy ilyen pulcsit ha a fene fenét eszik, akkor is!



Nem rakom be ide az összes termék képét, hanem íme a honlap, aztán gyerünk gyerekek, támogassuk együtt a hazai feltörekvő tehetségeket!


Lizy

2014. augusztus 13., szerda

Helyzetjelentés


S o o n    5000 Followers thks ! | via Tumblr
Sziasztok!

Eltűntem egy jó időre, nem tagadom. Úgy esett ez a nyár, hogy míg júliusban nem csináltam jószerivel semmit, addig augusztusban alig vagyok 1-2 napot itthon. Ha kérdeznétek:
Svájc isteni volt,
Balaton felejthetetlen.
S most jön Katymár.
Természetesen lógok még egy élménybeszámolóval, ezt meg is fogom tenni. Szerintem csak Svájcról, mert a balatoni események inkább olyan kis személyesek. Viszont arról jönnek majd képek és videónapló is ... jippííí... már alig várom, hogy nekikezdjek szerkesztgetni a videókat.

Egyenlőre viszont megint nem leszek itthon. Ez a mostani katymáros kiruccanás kissé hirtelen jött, rajztáborba megyek. Kb. összesen 10-en leszünk, a kemény mag és bár én már egy éve nem járok a rajzsuliba, továbbra is visszajárok ( egy hét szakmai gyakorlatot is ott töltöttem ) így meghívtak. Jól esett, főleg, hogy miután már szinte visszamondtam a pénzhiány miatt, továbbra is hívtak és mivel a szakmai gyakorlatomért kaptam egy kis pénzt, most van miből elmenni.
Ezen a nyáron szinte még semmit nem rajzoltam, szégyellem is magam, úgyhogy már várom, szinte már szükségem van erre a pár napra, hogy tényleg ráhangolódjak megint. Remélem menni fog.

Az, hogy mikor jövök haza még kétséges, vagy 17 vagy 18. Viszont 18 este repülök tovább Albertirsára majd onnan Ceglédre. Aztán 20-ra már itthon leszek, ha minden jól megy :D.
Ez az időzített bejegyzés nem annyira megy nálam, sajnos nem tudok előre írni. A Kinga interjújának második részét meg hiába állítottam be, valamit rosszul csináltam és nem jelent meg akkor, amikor kellett volna, sajnálom. Viszont most nem kell sok időt kibírnotok csodálatos nyelvi fordulataim és sziporkázó humorom nélkül, úgyhogy talán nem lesz gond.

Mindenkinek további nagyon szép nyarat, élvezzük ki a maradékot!

Lizy

2014. augusztus 10., vasárnap

Bloggerinaterjú VI. / Kinga

És akkor jöjjön Kinga interjújának második része!(És-sel nem kezdünk mondatot...)

Kinga

The Classy Cat

Part II.


13. Mi volt a gyerekkori kedvenc történeted vagy meséd?
A Harry Pottereken kívül? Nagyobb koromban Böszörményi Gyula Gergő és az álomfogók című könyve, kisebb koromban meg bármi, amit anya fölolvasott. :)

14. Tudom, hogy fura vagyok, de számomra mindig érdekesek a kiskori sebekről, sérülésekről szóló történetek. Tudnál mondani egy ilyet?
Szerencsére csak kettő volt, azok se túl komolyak, ezek közül a „viccesebb”: egy éves magamra (főleg az arcomra) borítottam a forró kávét, mert ki akartam szedni a kiskanalat a pohárból, ami túl magasan volt a szekrényen. A nagymamámnál történt a baleset, akivel együtt sírtunk, amíg a szüleim meg nem érkeztek. :D Nyom nélkül elmúlt, szerencsére.

15. Tudom, hogy szereted a Hollywood Hírügynökséget, tudsz mondani egy olyan részt/mondatot, amin századszor is ugyanúgy tudsz nevetni, mint először?
Ez egy elég nehéz kérdés, mert Gergő videói nagyon jók, és nem nagyon tudok kiemelni csak egy dolgot, mert rengeteg a nagyon szuper, vicces, apró részlet, mindegyik videójában.  Amit úgy általánosságban találok viccesnek, azok a feliratok – a rész végén, a rész közben, bárhol. Meg a múltkori Wes Andersonos levelezős részek. Meg a verses rész. Meg a Gonosz Klón.
 Néha újra szoktam nézni egy részt, amikor éppen egy olyan filmet akarok megnézni, amiről már volt korábban szó a Hollywood Hírügynökségben, de igazából nincs kedvenc filmes részem, viszont a DiCaprio 2015 kampánydal? Az csodálatos! :D
https://www.youtube.com/watch?v=Xe0QbINFcQk

16. Átlagos kérdés, de meg kell tudnom: milyen szupererőt választanál?
Szeretnék szupergyors lenni, általában mindenhova sietek, mert késésben vagyok, ezzel pedig végre mennyi időt megspórolhatnék. :D

17. Guilty pleasure?
Mostanában újra elkezdtem Disney-dalokat hallgatni, és odáig fajult a dolog, hogy néhányat le is töltöttem (khm, Frozen). És – el sem hiszem, hogy ezt leírom – de szerettem a Jonas Brothers, múltkor hihetetlenül nosztalgikus hangulatba kerültem, amikor a régi számaikat hallgattam. Amúgy meg a Sims, nagyon várom a negyedik részt! :D

18. Mivel köztudottan „múlt-szerelmes” vagyok, meg kell kérdeznem: melyik korban és hol élnél a legszívesebben?
Szeretnék Avonlea-ban lakni Hetty Kingéknél (de nem tudom, hogy meddig bírnám internet, Doctor Who és az elengedhetetlen hétköznapi dolgok nélkül, szóval maradnék a jelenben :)).


19. Amikor firkálsz a füzet szélére óra közben vagy bármikor máskor, mik születnek általában?
Mostanában már egyáltalán nem firkálok (nincs is füzetem :D), régebben komplett illusztrációk születtek, de azok is a leckefüzetembe, nem szerettem, ha a füzeteim és a könyveim össze voltak firkálva. :D

20. Mire vagy a legbüszkébb eddigi életed során?
Ezen a kérdésen nagyon sokat gondolkodtam, mert hát eddig nem sokat értem el az életemben, azon kívül, hogy mesteri fokra emeltem a halogatás művészetét, és az utolsó pillanatban sikerül összedobnom beadandókat (amire nem vagyok olyan büszke, de azért vannak az utolsó pillanatok, hogy mindent befejezzünk). Aztán rájöttem: az angolomra! Ha így visszagondolok, nagyon sok időt töltöttem/töltök angoltanulással. Az angoltudásom 89%-a inkább passzív utón ragadt rám (filmnézés, olvasás, internet), de ugye egy nyelv tanulásának az elején rá kell szánnunk magunkat, hogy ne magyarul nézzünk filmeket, olvassunk könyveket, hanem igenis, rágjuk végig magunkat az eredetin, és ne adjuk föl (na, ez az, amit én rosszul csináltam a franciánál). Az utóbbi három-négy évben az angol szerves része lett a mindennapjaimnak, az utóbbi néhány hónapban pedig a magánéletemnek is. És büszke vagyok a kiejtésemre is. :D
Nagyon szeretem az angolt, na. :) 

..........

Újonnan köszönöm szépen a figyelmet, ezzel véget ért a Bloggerinaterjú 3. része is. Nagyon szépen köszönöm Kingának, hogy válaszolt a kérdéseimre, tudom, nem volt könnyű, úgyhogy extra köszönet jár :)! Örülök, hogy kicsit talán jobban megismerhettelek, remélem Ti is élveztétek!

Az igazság az, hogy jelenleg nincs több kérdéssor a tarsolyomban. Ez a 3 leányzó volt, aki legközelebb állt hozzám, így Őket mertem kérdésekkel bombázni. Ez nem azt jelenti, hogy nem gondolkodok más embereken. Minél több bloggert szeretnék még jobban megismerni. Viszont ahhoz, hogy kialakuljon róluk egy kép bennem és hogy kérdéseket tudjak feltenni nekik, egy kis idő kell. Szerencsére pont most találtam még pár embert, akiket nagyon szívesen olvasok, úgyhogy maradjunk annyiban, hogy igyekszem nektek még interjúkat hozni, mert úgy vettem észre, hogy Ti is szívesen olvastátok őket :).


De pl. nagyon kíváncsi lennék, hogy van e olyan blogger, akiről szeretnétek interjút olvasni! Írjátok meg kommentben ezt is, illetve, hogy hogy tetszettek az eddigiek :)!

További szép napot :)!

Lizy
Képek: the-classy-cat.blogspot.com / instagram.com/szabking

2014. július 30., szerda

byebye budapest helo zurich

kedves mindenki!

sajnos nem sikerult rendes bejegyzest irnom nektek bucsuzassul. az igazsag, hogy ma utazom  nyaralni. raadasul nem is akarhova, svajcba! az egyik csoporttarsam apukaja zurichben dolgozik es egy het erejeig elfoglaljuk a szallasat, raadasul olcso vonatjeggyel, uh eleg jol megusszuk a dolgot. persze az ott koltekezes az mas teszta. na de lenyeg a lenyeg, hogy most nem fogok tudni egy ideig irni nektek. hatodikan jovok haza, utana viszont rogton megyek balatonra, de akkor megprobalok irni valamit. egy elore megirt bejegyzesem van szamotokra, de sajnos tobb nem sikerult, bar meg kell mondjam erre is elegge buszke vagyok. sajnalom, hogy ez ilyen minosegu kis bejegyzes, de a vonat wifijerol irom ekezetek es nagybetuk nelkul, valahol linz es salzburg kozott. mindenkinek tovabbi szep nyarat, nemsokara talalkozunk hashtagsmile

2014. július 28., hétfő

Bloggerinaterjú V. / Kinga

Sziasztok!
Egy kis szünet után folytatnám a sorozatot Kingával! Bizony-bizony a klasszikus macskára került a sor, hogy meggyötörjem a kérdéseimmel. Kinga már jóóó rég óta fent van az olvasottjaim között (gondolom nem vagyok egyedül) és amennyire a honlapjáról megismertem nem kevés közös van bennünk, úgyhogy az ő válaszait is izgatottan vártam! Lássuk hát :)!
Kinga
The Classy Cat

1. Honnan, mikortól és miért jött ez az Audrey-szeretet :)?
Azt hiszem, anyukámmal néztünk róla Google-ön képeket, és megbeszéltük, hogy Audrey Hepburn egy nagyon szép nő volt. Igazából a rajongás csak később kezdődött, a Tumblr miatt, de azóta is töretlen, mert szerintem ha csak a harmada igaz annak, amit róla írnak, akkor Audrey Hepburn  volt a világ legcsodálatosabb nője.

2. Még a legeslegelején miért indítottál honlapot? Mi volt a motiváció vagy a végső löket?
13 évesen kezdtem G-Portálozni, a karavánomnak (TeveClub!) csináltam először oldalt.  2011-ig csak rajongói oldala(i)m voltak.

3. A klasszikus macska előtt volt e más témájú oldalad?
Főleg Harry Potteres, később pedig Emma Watsonos rajongói oldalam volt, ami aztán kinőtte magát, ma a Watsonality.com címen érhető el. Sajnos most nincs időm rajongói oldalt vezetni, meg már egy kicsit furcsa is lenne, de a Watsonality a honlapszerkesztős „karrierem” fénypontja, a „gyerekem”. :) 

4. Melyik bejegyzéseket szereted a legjobban írni?
A Pénteki Trollokat. Az összes heti bejegyzést feladom egy idő után, de a Pénteki Trollok állandóak. :)

5. Mit szeretsz a legjobban, abban, hogy blogolsz?
Igazából mindent – bejegyzéseket írni, hozzászólásokat írni, képeket válogatni. Tényleg mindent. :)

6. Mi a legszebb emléked a honlapoddal kapcsolatban?
A kedves hozzászólások, egyértelműen. Ja, és a tavaly nyári találkozásunk Nikivel, Vikivel és Katával!



7. Lehet, hogy mindenki tudja rajtam kívül, de jelenleg hol tanulsz?
Az ELTÉn tanulok, angol-portugál osztatlan tanári szakon (nem, én sem értem miért, sok középiskolai portugáltanárra van szükség Magyarországon :D). Most fejeztem be az első évemet, már „csak” 5 van hátra.

8. Ha most választhatnál keresztnevet, változtatnál-e?
Nem, szeretem a nevem.

9. Miben vagy klasszikus :)?
Húha, igazából nem tudom. Talán egy picit öltözködésben, stílusban, és szeretem a klasszikus zenét. :D

10. A jövődet külföldön vagy itthon képzeled el?
Mindenképpen külföldön szeretnék élni és/vagy sokat utazni.

11. Jelenleg hova szeretnél legeslegjobban elutazni?
Portugáliába! Mivel portugált tanulok az egyetemen, a nyelv mellett nagyon sokat tanultunk a kultúrájukról és magáról az országról, és nagyon tetszett, szóval jó lenne oda eljutni. És Madeirára is, mert az a sziget gyönyörű!

12. Ha bármilyen nyelvet megtanulhatnál egy csettintésre, melyik lenne az (csak egyet választhatsz ;) ) ?
Francia! Középiskolában három évig tanultam franciául, de buta voltam, és egy hülyeség miatt feladtam – de idén nyáron újra fogom kezdeni!

To be continued ;) ...

Lizy
Képek: the-classy-cat.blogspot.com /  instagram.com/szabking

2014. július 24., csütörtök

Because

A road by Ani Castillo, via Flickr
Ígérem, már készül a rendes bejegyzés is, de most csak szeretném megosztani veletek ezt az "idézetet", amit Niki tumblr oldalán olvastam és nagyon tetszett. Bár nem kétlem, hogy kilencvenkilencszázalékotok lány (sőt valószínűleg száz), de azért úgy gondoltam kicsit osztom az igét. Ámen.

Because when I was 13 years old, I was sent home for my tank top straps being a little too thin, but a boy could wear a Cool Story babe, Go Make Me A Sandwich shirt and not be looked at twice.
Because when I was 17 and I told a guy “No” and the next day the word tease was painted on my locker.
Because when I was 18 and just wanted to be friends, I was a bitch.
Because I feel the need to say “I have a boyfriend” instead of “No” because guys respect other men more than they would ever respect me.
Because society screams “don’t get raped” instead of “don’t rape”
Because I am scared to walk alone at 10 PM
Because being beautiful is the most important thing I’ll ever do.
Because when I wear my favorite skirt “I’m asking for it”
Because the song Blurred Lines exists
Because no means no no matter how you fucking spin it
Because a girl was drugged and raped with a beer bottle, and the boys who did it are out on bail.

Because I owe you nothing
Because pepper spray is a gift I receive yearly.
Because I am asked if I have a boyfriend more than I am asked about my mental health
Because my clothes say more about my consent then my mouth does.
Because the wage gap exists
Because “not all men are like that” is said way too often
ENOUGH ARE
Because I feel the need to say “I’m not a feminist but…”
Because I’m writing this fucking piece
When you ask why I’m angry?

Lizy

2014. július 14., hétfő

Kedvencek

Annyiszor akartam már írni ilyen bejegyzést, de mindig kudarcot vallottam vele, mert nem ment nekem ez a havi rendszerezés. Bár tisztában vagyok vele, hogy senki nem veszi ezt szigorúan, de amikor össze kellett volna írnom, hogy ebben a hónapban mit kedveltem, egyszerűen nem ment. Szóval úgy döntöttem, hogy ha egyszerűen úgy érzem, hogy most van mit megosztanom kedvencek terén, akkor megosztom mindenféle kötöttség nélkül ( jajj istenem, hogy erre ennyit kellett várni, szörnyű vagyok ).

Pont tökéletes időpontban kezdem el a kedvenceket, ugyanis most kettő elég nagy rajongásomat tudom megmutatni Nektek. Íme:


Nem is lehet vitás, hogy mi legyen az első. Mumford and sons, hölgyeim és uraim! Lehet, hogy egy kicsit le vagyok maradva vagy nem is tudom, de én kb. 1 hónapja ismertem meg őket. Az egyik csoporttársam ismertette meg velem teljesen véletlenül, mert miközben beszélgettem vele, a szobájukban a Lover of the light ment a háttérben. Rákérdeztem, rákerestem and that was it. Love at first sight hearing. Be kell valljam, hogy én még egész eddigi életem során nem tudtam olyan együttest vagy énekest/énekesnőt mondani, akinek végighallgatom az albumát és minden egyes számot szeretek rajta. Hát most ez megtörtént. Nekem itt és most, ebben az életszituációban erre a zenére van szükségem és nagyon örülök, hogy rátaláltam.


I am SHERLOCKED. Nem tagadom, nem is tudnám, engem is elkapott. Az első 2 rész után még nem voltam ilyen lelkes, jó volt, jó volt, de azért annyira nem. Na de ami az utána jövő részekben jött! Teljesen bevonzott a sorozat, egész nap alig vártam, hogy megnézzem este (nálam este van a sorozat nézés ideje) a következő részt. Igazából nem kellene, hogy meglepő legyen, mert imádom a zseni karaktereket és ha még hozzá jön egy ilyen hűvös, zord természet is, hát elvesztem. Azt hiszem azt sem tudom tagadni, hogy kicsit oda meg vissza vagyok Sherlock karakteréért, amit lehet, hogy ciki bevallani, de ha a saját blogomon nem mondhatom el a káros szenvedélyeimet, akkor hol? Na ugye. De persze nem csak miatta jó a sorozat. Az egész történet iszonyatosan ki van találva, a Sherlock-Watson kapcsolat nagyon működik, a párbeszédek csak úgy pattognak és Mycroft király! Meg persze a többiek is. Én mindenkinek csak ajánlani tudom és mindenképp szóljatok ha közöttetek megbújik egy velem hasonszőrű egyén :)!

you must be Windows 95 because you’ve got me feeling so unstable. | Niotillfem
Pfff......
Aztán, újra elkapott a kék-haj-láz. Továbbra is lenyűgözve nézem a weheartit-en a szebbnél szebb képeket, és irigylem a lányokat, akik be merik festeni gyönyörűséges pasztellkék színűre a hajukat. Egyébként én is tervezem... persze-persze nem úgy, hanem csak hajkrétával, de akkor bizám az egészet. Viszont még egy ennél is nagyobb tervem van a hajammal, ami lehet, hogy igen hamar megvalósul, de erről majd később :).

Az az igazság, hogy most ennyi jut eszembe. Igazából, amit mindenképp meg akartam osztani Veletek, az az első kettő volt, de ha még eszembe jut valami vagy jönnek új kedvencek, mostantól már nem habozok írni róla.
Ha bármilyen megjegyzésetek vagy gondolatotok van ezekkel kapcsolatban, írjátok meg kommentben, én nagyon örülnék neki :)!

További szép napot mindenkinek!

Lizy

2014. július 8., kedd

Bloggerinaterjú IV. / Niki

Nem húzom tovább az időt, jöjjön az interjú második része. Jó szórakozást :)!

Niki
Books and blouses
Part II.

11. Átlagos kérdés, de meg kell tudnom: milyen szupererőt választanál?
Mivel nagyon szeretek utazni, ezért biztosan a teleportálást választanám. Egyik nap Londonban lennék, aztán átugranék Japánba, utána jöhet New York, a Karib-szigetek és így tovább…

12. Tudom, hogy fura vagyok, de számomra mindig érdekesek a kiskori sebekről, sérülésekről szóló történetek. Tudnál mondani egy ilyet?
Két gyerekkori sérülésem van, az egyik a térdemen. Több alkalommal is sikerült akkorát esnem, hogy felhorzsoljam a térdemen a bőrt, és egy kisebb seb még mindig őrzi ezek emlékét.
A másik pedig egy pici heg a jobb csuklómon. Nevelőapukám szüleinek volt egy rottweilerük, de én sosem voltam efféle kutyákhoz szokva (nagymamámnak cicája volt, nagypapámnak pedig egy nagyon gyerekszerető idős kutyusa) így hat évesen nem igen tudtam a betartandó szabályokról. Szóval egyszer én adhattam neki enni, és szerettem volna megsimogatni miközben eszik – nagy hiba volt, ugyanis ezt nem szabad, és belekapott a kezembe. Azóta nem szívesen megyek nagyobb kutyák közelébe, de azt hiszem a sors iróniája, hogy karácsonyra az öcsém egy rottweiler kutyust kapott, szóval kénytelen voltam megbarátkozni vele.

13. Guilty pleasure?
Social media. Sajnos órákat el tudok tölteni a Facebook, a Twitter az Instagram, a Tumblr és a Pinterest böngészésével. Igyekszem visszavenni ebből, mert hatalmas időpocsékolásnak tartom, de… néha nem megy.

14. Mi az a foglalkozás, ami bár tudod, hogy nem lehetsz, mindig is vonzott?Világhírű énekesnő. Anyukám mondta, hogy szerinte mindenem megvan hozzá, csak sajnos hangom nincsen… :D
Grafikus is szívesen lennék, de sajnos rajzolni sem tudok. (*irigykedik Lizyre*)

15. Mivel köztudottan „múlt-szerelmes” vagyok, meg kell kérdeznem: melyik korban és hol élnél a legszívesebben?
Talán az 1980-as évek Amerikájában. Vagy esetleg a Jane Austen korabeli Angliában, de csak akkor, ha nekem akadna ott egy Mr Darcy.


16. Mi volt az utolsó dolog, ami bár apróság volt mégis nagyon örültél neki?
A barátom sokszor lep meg apróságokkal, legutóbb a kedvenc csokis perecemmel jött haza.

17. Van olyan könyvkarakter, akivel teljesen azonosulni tudtál, akinél úgy érezted, hogy hasonlítotok egymásra?
Nagyon sok ilyen van, igazából a legtöbb könyvben általában sikerül egy-egy olyan szereplőt felfedeznem, akivel többé-kevésbé hasonlítunk egymásra.

18. Melyik az a tulajdonságod, amit legjobban szeretsz magadban?
Hogy sokat mosolygok és nevetek, és igyekszem másokat is jó kedvre deríteni.

19. Amikor firkálsz a füzet szélére óra közben vagy bármikor máskor, mik születnek általában?
Nem szeretek a füzetem szélére firkálni, de sokszor megesik, hogy a mellettem ülő barátnőm odafirkant egy szivecskét nekem, de ilyet én is szoktam másoknak. Ha firkálni van kedvem, akkor nagyban csinálom, és egy külön lapra kezdek rajzolgatni. Legutóbb egy előadáson a mellettem ülő barátnőmnek lerajzoltam az egyik akkor olvasott könyv főszereplőjét, egy másik alkalommal egy másik barátnőmről csináltam posztmodern portrét (mert épp azt vettük).

20. Mire vagy a legbüszkébb eddigi életed során?
Talán arra, hogy ugyan fizetősön kezdtem az egyetemet, de végül második év elején átvettek államira a tanulmányi teljesítményem alapján.

Íme, véget ért a sorozat második interjúja is. Még egyszer szeretném nagyon-nagyon megköszönni Nikinek, hogy ( van nekünk ) válaszolt a kérdéseimre, még úgy is, ha a vizsgaidőszak kellős közepén zúdítottam rá őket. Én nagyon élveztem, hogy többet tudhattam meg róla, remélem Ti is élvezettel olvastátok :)!
Ezzel még nem ért véget a sorozat, egy személyt már megnyúztam a kérdéseimmel, őt még biztosan láthatjátok, további bloggerinák még kérdésesek. Először is jó lenne tudni, hogy titeket érdekelnének e még ilyen irományok? Tetszik e a sorozat?
Mindenesetre nemsokára jövök más fajta bejegyzésekkel is, júliusban még itthon vagyok, úgyhogy szeretném kihasználni, hogy többet tudjak írni Nektek.

További szép napot Mindenkinek!
Lizy

2014. július 4., péntek

Bloggerinaterjú III. / Niki

Kedves Mindenki!
Azt hittétek, hogy már elfelejtettem ezt a sorozatot, ugye? Még mit nem :)! Még hátravan nem egy izgalmas kérdőív. Kezdjük hát Nikivel :)!
Nem hiszem, hogy bárkinek is be kellene mutatnom a Books and blouses bloggerináját, az ex-Pretty bird-öt (már biztos nagyon unja, hogy így hívjuk : ] ). Szinte már kis hírességnek számít, az én szememben legalábbis biztosan. Őt is megkértem, hogy válaszoljon a kis kérdéseimre és szerencsére igent mondott, úgyhogy most örömmel közlöm veletek az ő válaszait is (2 rész lesz) , fogadjátok sok szeretettel! 

OUTFIT

Niki
Books and blouses

1. Milyen szavakkal tudnád jellemezni a Books and Blouses –t?
Sokoldalú, színes, könyves-ruhás-filmes, változatos. Csak most hozzá kell adnom azt is, hogy baromi ritkán frissített.

2. Jelenleg mit gondolsz arról, hogy meddig fog tartani ez az oldal? Kicsit depresszív kérdés, de úgy gondolod, hogy ez egy időtöltés, amit csak addig csinálsz amíg tanulsz, vagy tervezed az oldal folytatását akkor is, amikor már kicsit idősebb leszel?

16 éves koromban kezdtem a blogolást, tehát lassan már hat éve csinálom, és még mindig ugyanúgy szeretem, mint a legelején. Ugyan mostanában nagyon nincs időm új bejegyzések írására, a nyáron szeretnék újra rendszeresen posztolni. Addig fogom csinálni, amíg örömet okoz, és amíg vannak rendszeresen visszajáró olvasóim.

3. Még a legeslegelején miért indítottál honlapot? Mi volt a motiváció vagy a végső löket?
Valahogy rátaláltam a G-portálra, és elkezdtem a személyes blogok között böngészni. Lett is pár kedvencem, akiket rendszeresen olvastam, és nagyon megtetszett ez az egész blogolósdi. Szóval egyszer, amolyan hirtelen felindulásból létrehoztam a saját kis blogomat.

4. Melyik bejegyzéseket szereted a legjobban írni?
Az outfit posztok a kedvenceim, bár ezekben van a legtöbb munka: a szett összeállítása, a fotózásra való készülés és a fotózás, a képek kiválogatása és szerkesztése, végül a tényleges poszt megírása. Persze nem vagyok egy hatalmas fashionista, mégis szeretem megmutatni magam és az öltözködési stílusomat.

5. Mit szeretsz a legjobban, abban, hogy blogolsz?
A visszajelzéseket. Nagyon várom minden posztomhoz a kommenteket, általában mindre válaszolok is. Szerintem ez a legjobb az egészben. J


6. Mi a legszebb emléked a honlapoddal kapcsolatban?
Még a Books and Blouses G-Portálos elődjén, a The Pretty Birdön csináltam egy kérdőívet, hogy lássam, mit gondolnak a blogomról. Megkérdeztem benne az olvasók véleményét, hogy ki mit szeret az oldalban, miről olvasna többet, meg hasonlók. Valamennyivel több, mint százan töltötték ki, és nagyon jó visszajelzések érkeztek, hihetetlenül jól esett.

7. A mostani helyzetben kardinális kérdés a mi korosztályunknál: 
itthon vagy külföldön?
Háááát. A hallgatói szerződésem miatt kénytelen leszek egy darabig itthon boldogulni, de mindenképpen szeretnék néhány évet külföldön élni.

8. Királylány, cukrász esetleg űrhajós? Mi akartál lenni kiskorodban?

Virágkötő szerettem volna lenni. Legalábbis ez az egyetlen dolog, amire emlékszem, de biztosan voltak ennél merészebb vágyaim is.

9. Ha egy valakivel találkozhatnál és beszélgethetnél a múltból (nyelv nem számít), ki lenne az?
Nagyon izgatnak a történelem „nagy rejtélyei”, így talán Jézust választanám. De nem azért, hogy eldiskuráljak vele a vallásról, inkább azért, hogy megtudjam, ki is volt ő igazából, és hogy létezik-e isten, meg hasonlók.

10. Ki a kedvenc íród/költőd, akit mindig szívesen olvasol?
 A kedvenc költőm Radnóti Miklós, kedvenc írom pedig talán J. K. Rowling lenne.

To be continued...
;)

Lizy
Képek: books-and-blouses.blogspot.com

2014. június 21., szombat

Beharangozó

Mielőtt elkezdtem írni ezt a bejegyzést, adtam magamnak 3(0) körmöst, amiért ennyi ideig hanyagoltam az oldalacskámat, és ha lehet ezt mondani, Titeket :)! Azt hiszem magyarázkodnom teljesen felesleges, mert az eredményen nem változtat. Azt viszont elmondhatom, hogy mostantól újra szeretnék visszatérni rendesen, sok az ötlet, a terv, sok mindent szeretnék megosztani veletek.

Az első, ami következik a Bloggerinaterjúk folytatása, ugyanis nemrég megkaptam két alany válaszait is, úgyhogy alig várom már, hogy publikáljam őket :).
Aztán azt hiszem illene egy kicsit beszélnem a suliról is, vagyis annak végéről (remélem nem unjátok még nagyon), meg hát azért történt egy-pár dolog, na!
Ezeken kívül van ötletem egy újfajta bejegyzés-típusra, ami remélem működni fog és Ti is szeretni fogjátok már ha megcsinálom.
Egy szó, mint száz, hamarosan újra jelentkezem, már nem sokáig váratlak Titeket.

Mindenkinek további nagyon szép napot!

Lizy

2014. május 21., szerda

Harmadik

Történt egyszer, hogy előhívattam a harmadik tekercs filmemet, ami eléggé ergyául sikeredett. És itt meg kell jegyeznem, hogy ez a második Rossmann-os filmem. Nem azért hogy védjem a nem létező fényképészeti tudásomat, de valószínűleg a film rosszabb minősége is belejátszik abba, hogy az utolsó két tekercs filmem nem lett olyan jó, mint az első, ami a legelső volt az életemben. Szóval feltételezem, hogy javulnia kellene a minőségnek, de nem teszi ... lehet, hogy nem véletlenül drágább az a film. Na de sebaj, majd beletanulok. 
Lényeg, ami lényeg, hogy gondoltam megosztok veletek pár képet, ahogy az előző kettőnél is tettem. Van pár, ami nekem tetszik, nem tudom, hogy más hogy van vele, de azért én megmutatom :).
- kattintásra nőnek -






Hát ennyi lenne. Tudom nem sok, de azért én örülök minden egyes képnek :). Remélem, hogy nektek is tetszett és hamarosan jelentkezek remélhetőleg egy nagyon izgalmas dologgal ;)!

További szép napot mindenkinek!

Lizy

2014. május 15., csütörtök

Long time ago

Csókolom-csókolom!

Régen beszéltünk már, sajnálom. De történt, hogy előző héten volt egy kipakolásom (vagyis 3) és hát úgy esett a dolog, hogy éppen haldokoltam a földön vergődve, úgyhogy a kezem nem ért fel a billentyűzetig. 
De most van két lélegzetvételnyi szünetem, otthon töltöttem 4 napot és pihentem. Most már Sopronban vagyok, de még csak lassan merülök bele a munkába (szép megfogalmazása annak, hogy nem csinálok még mindig semmi érdemlegeset). 
Az az igazság, hogy nem is tudom, hogy milyen bejegyzéssel jöhetnék nektek, csak már muszáj volt írnom. Nem tudom, hogy érdekel e titeket, hogy hogyan ment a kipakolásom  vagy nem vagytok már kíváncsiak semmilyen személyes posztra. Most mégis a bloggerek egy bevált fogásához folyamodom, mégpedig az instagram képekhez. Bár mostanság az is kicsit megfogyatkozott, szóval belerakok pár oda nem felkerült képet is egy kis magyarázattal. A sorrend művészien random (mert fogalmam sincs már, hogy melyik mikor készült).

       
                          Két kis hangulatkép a suli praparátum-gyűjteményéből (és ez csak egy kis szelet)

És egy bónusz
Csaknekedkislány koncerten a Sofa Underground szervezésében :)
(Hallgassátok meg őket : http://csaknekedkislany.bandcamp.com/ )

Az eszméletlen és hihetetlen tulipánfa
Még egy, A bimbózós csoda

             
Ő volt egy d.u. erejéig a játszópajtásom, egy Shar-pei kölyök kutyus, egyszerűen...egyszerűen....

             
Egy átlagos este a suliban, és egy Gingko biloba teljesen véletlen felfedezése a gipsz
teremben ( kettős szakmai ártalom)

             
Elefánt láb építése PET palackokból, ami bár könnyűnek tűnik, de hatalmas munka volt
és természetesen a végeredmény rossz lett:D

Azt hiszem, hogy ennyi lenne. Remélem élveztétek legalább egy kicsit :). Még két dolgot csatolnék hozzá így a végén: az egyik, hogy az a KRUMPLI felirat az én művem, amire nyilvánvalóan nem kellene büszkének lennem, de valamiért szeretem. Egyébként az egyik tantárgyunkhoz kapcsolódik, ahol egy gasztro-fesztivál-szerű eseménynek az arculatát kell megcsinálnunk és én természetesen a KRUMPLIt választottam. Ez egy rossz mellékág termése, de szívemhez közel áll :).
A másik dolog, hogy a bejegyzés írása közben felfedeztem, hogy bár instagram-posztnak harangoztam be, mégis kb. 2 kép van innen, amit feltettem instagramra, szóval ezek a telefonos képeim.
Az instagramon más képeim vannak, tehát, aki követni szeretne csak pötyögje be, hogy 
@lizyboss

és már ott is vagyok :)! A harmadik megjegyzés annyi lenne, hogy minden kép kattintásra megnő és bár nem a legjobb minőségűek, azért szerintem nagyobb méretben mégiscsak élvezhetőbbek.

További nagyon szép napot mindenkinek!
Lizy